A vékonybél anatómiája, betegségei és kezelése

Ha a belső szervekről beszélünk a vékonybélről (intestinum tenue) kevesebb szó esik. Pedig nélküle nem élhetnénk, ha pedig rosszul működik annak rendkívül kellemetlen következményei lehetnek. Ismerkedjünk meg a vékonybéllel, és kezeljük fontosságának megfelelően.

Átlagosan 6-7 méterével a vékonybél az emésztőrendszer leghosszabb szakasza, ami a gyomrot és a vastagbelet köti össze. Utóbbinál az ileocecalis szelepben (vagy Bauhin-szelep) végződik. Ez a szelep annak a svájci orvosnak a vezetéknevéből származik, aki azt először írta le pontosan a XVI. században. Tehát arra a kérdésre, hogy hol van a vékonybél, a legegyszerűbben így válaszolhatnánk: a vékonybél a gyomor és a vastagbél között helyezkedik el.

Emésztésben betöltött szerepe

Mikor a gyomorban befejeződik az emésztés, innen az étel a patkóbélbe kerül, amely a vékonybél első szakasza. Az élelmiszer a pylorus záróizomon keresztül jut el a patkóbélig olyan mennyiségben, amelyet a vékonybél be tud fogadni, meg tud emészteni. Ha a vékonybél tele van, a patkóbél jelzi a gyomornak, hogy hagyja abba az ürítést. A patkóbél nyálkahártyájának legelső néhány centimétere sima, de a további szakaszát redők, kis nyúlványok (villi) és még kisebb nyúlványok (microvilli) alkotják. Ezek a bolyhok és mikrovillusok megnövelik a duodenum nyálkahártyájának felületét, lehetővé téve a tápanyagok nagyobb felszívódását. A vékonybél többi része, amely a duodenum után helyezkedik el, a jejunum (éhbél) és a csípőbél (ileum). A vékonybél ezen részei felelősek többek között a zsírok és más tápanyagok felszívódásáért, amit a bél-perisztaltika is könnyíti.

Vékonybél felépítése

A vékonybél, felépítését tekintve olyan, mint egy saját magára hajtogatott tömlő. Belső falát bélbolyhok borítják, ezek a bevitt tápanyagok felszívódásáért felelősek. Hámja egyrétegű hengerhám, a hámsejtek közt kehelysejtek találhatóak. A vékonybélre jellemző körkörös redők arra szolgálnak, hogy megnöveljék a bél felületét.

Tulajdonképpen, mit csinál a vékonybél?

Legfontosabb feladata, hogy befejezze azt az emésztési folyamatot, amely a nyál segítségével már a szájüregben megkezdődött, és a gyomorban folytatódott. Ezt a megnövelt bélfelület és a bélbolyhok segítségével végzi. Jelentős szerepet játszanak  ebben az úgynevezett Lieberkühn-mirigyek – vagy kripták – és a Brunner-mirigyek. Az általuk kiválasztott bélnedvek szintén a tápanyagok felszívódását segítik elő.
A vékonybél falai bővelkednek vérerekben, a lebontott tápanyagok így jutnak el könnyen a májba. Nem csupán olyan nedveket termel, melyek nedvesen, síkosan tartják a bél tartalmát, de a felszívódó víz segítségével „szétszórják” a megemésztett étel apró részeit. Ezen kívül a vékonybélben felszabaduló enzimek– igaz, nem nagy mennyiségben – hozzájárulnak a fehérjék, a cukrok és a zsírok emésztéséhez.

A béltartalom állaga fokozatosan változik miközben a vékonybél belsejében halad. A duodenumban a táplálék hasnyálmirigy-enzimekkel és epével hígítódik, ezáltal csökken a gyomor savassága. Ahogy a béltartalom tovább halad a vékonybél utolsó szakaszán vízzel, nyálkával, epével és hasnyálmirigy enzimekkel keveredve folyékonyabbá válik. Végül, a vékonybél felszívja a tápanyagok nagy részét és körülbelül 1 liter folyadékot, mielőtt kiürülne a vastagbélbe.

Vékonybél és ileosztóma?

Előfordulhat olyan állapot, amikor a beteg érdekében a vékonybelet a hasfalon át kivezetik. Ezt az eljárást hívják ileosztómának.
Az ileosztóma célja a vékonybél – általában az ileum – elirányítása a hasüreg művi úton kialakított nyílása felé. Egy sztómát alakítanak tehát ki a széklet korai ürítésére, vagyis annak érdekében, hogy a széklet a vastagbélen és a végbélnyíláson ne haladjon keresztül. Nyilvánvaló okokból a sebészek úgy képezik a sztómát, hogy azt egy speciális, vízálló zacskóhoz lehessen kötni, mely képes a salakanyag befogadására. Más szavakkal, az ileosztóma az a művelet, amelynek során a sebészek lerövidítik a normális bélutat, és egy nyílást hoznak létre a hason, és amely hatékonyan képes helyettesíteni a végbélnyílás funkcióját.

Ileosztóma: ideiglenes vagy tartós megoldás?

A széklet normális haladását befolyásoló ileosztóma lehet átmeneti (reverzibilis ileosztóma), vagy állandó (végleges ileosztóma). Az átmeneti ileosztóma esetében, a műtét – megfelelő időn belül – visszafordítható. Ez azt jelenti, hogy sebészeti úton újra közvetlen kapcsolatot alakítanak ki az ileum, és a vastagbél között. Ha ez ideiglenes megoldás, akkor egy idő után újabb műtéti beavatkozást terveznek. Ennek során az operáló orvos kapcsolatba hozza az ileumot a vastagbéllel.

Mikor van rá szükség?

Az orvosok az ileosztómát akkor gyakorolják, amikor a bél – különösen a vastagbél – megsérül, gyulladt vagy nem megfelelően működik.

A beavatkozásra okot adó állapotot néhány speciális betegség, elváltozás okozhatja:  

  • Vastagbélrák.  A vastagbélrák a gyomor-bél traktus leggyakoribb rosszindulatú daganata. A férfiak és a nők rákos megbetegedései között egyaránt az elhalálozási listavezető. Terápiás szempontból a fő kezelés a colectomia, amelynek során az operáló sebész eltávolítja a belek beteg szakaszát. Az, hogy a sebész az ileosztóma mellett teszi le a voksát, nagyban függ az eltávolítandó beteg szakasz méretétől, és helyétől. A nyílás lehet ideiglenes vagy tartós, attól függően, hogy fennállnak-e a fennmaradó vastagbél traktus funkcionalitásának helyreállításához szükséges feltételek.
  • Vékonybélrák. Szerencsére meglehetősen ritka, azonban annál veszélyesebb, mivel kevés a konkrét tünete. Erre hívja fel a figyelmet a Prágai Egyetem elemzése, amibe leírják, hogy a vékonybél daganatok körülbelül fele rosszindulatú. A nem specifikus tünetek miatt nehéz diagnosztizálni, erre a CT és az MRI, a terápiás endoszkópos technikákkal kombinálva jelenthet megoldást.
  • Crohn-betegség. Ez egy autoimmun betegség, az úgynevezett gyulladásos bélbetegségek kategóriájába tartozik. Jellemző tünetei a hasmenés, a hasi fájdalom és a visszatérő fáradtság érzése. A Crohn-betegség kezelésére a legtöbb esetben nem az ileosztóma az első választás. Erre főként akkor kerül sor, ha az orvos megítélése szerint szükség van a gyulladt szakasz megkímélésére. Általában ilyenkor az ileosztóma ideiglenes, és a gyulladt bélszakasz gyógyulásáig tart.  
  • Colitis ulcerosa. Ez egy másik krónikus gyulladásos bélbetegség, amely kifejezetten a vastagbelet (illetve először a végbelet, később pedig a vastagbelet) érinti. Tipikus tünetei a véres hasmenés, hasi fájdalom és a nyálkahártya váladékozása. A várható kezelés általában farmakológiai. Valójában az orvosok csak akkor folyamodnak az ileosztómához, ha a gyógyszerek nem hozzák meg a kívánt eredményt. Az ileosztóma lehet átmeneti vagy tartós, a gyulladás súlyosságától és a gyulladásos állapot csökkentésének többé-kevésbé konkrét lehetőségeitől függően.
  • Bélelzáródás. Az orvosok akkor beszélnek bélelzáródásról, amikor a bél el van dugulva és nem engedi, hogy a belsejében lezajló folyamatok megfelelően haladjanak. A bélelzáródás orvosi vészhelyzet, mivel elzáródás esetén vérzés, fertőzés és bélperforáció léphet fel. A kezelés tipikusan kolektómiát foglal magában, amelyet kolosztóma (azaz a vastagbél elirányítása a hasban lévő nyílás felé) vagy ileosztóma követ. A választás akkor esik az ileosztómára, amikor a bélelzáródás az egész vastagbelet érinti. A megoldás lehet átmeneti vagy tartós, a helyzet súlyosságától függően.
  • Familiáris adenomatosus polyposis szindróma (FAP). Ez egy igen ritka, örökletes bélbetegség, amely első lépésben sérülésekkel járó elváltozásokat okoz a vastagbélben, és a végbélben. Az ilyen jóindulatú elváltozásokat polipoknak nevezik, ám nagy az esély arra, hogy rosszindulatú daganatokká fejlődjenek.  Sajnos a FAP-ban szenvedő betegek 99 százalékánál előbb, vagy utóbb vastagbélrák alakul ki. A kezelés betegségmegelőző kolektómia műtétből áll, amelyet egy állandó ileosztóma követhet.
  • Hasi traumából adódó bélsérülés. A bél sérülését okozó hasi traumák, egyebek között, az alábbiak lehetnek: szúrás, lőtt seb, munkahelyi baleset, autóbaleset stb. Az ilyen traumatikus eseményekből eredő sérülések részleges kolektómiát igényelhetnek, amelyet átmeneti, vagy különösen a súlyos esetekben, állandó ileosztóma követhet.

A vékonybél és a mikroorganizmusok

Elsősorban a vastagbélhez társítják, ám a bélflóra a vékonybélben is jelen van. Különféle mikroorganizmusok, például vírusok és baktériumok alkotják, ezek összességét bél mikrobiótának vagy bélflórának nevezzük. Olyan mikroorganizmusok csoportja tehát, amelyek együtt léteznek az emberi testtel anélkül, hogy azt károsítanák. Legalábbis a bélflóra nagy része ilyen, mert azt is tudni kell, hogy patogén (káros) mikroorganizmusok is befészkelhetik magukat a jótékony kolóniába. Ha ez nagyobb léptéket ölt, felborul a bélflóra egyensúlya és kialakul a diszbiózis. Egyes szakértők szerint a bélflórát az emberi test kiegészítő szervének kellene tekinteni, még akkor is, ha nem sejtek, hanem mikroorganizmusok alkotják.

Hiszen működésük, egészségük az egész testre hatást gyakorol.
Mint minden szerv, a bél mikrobióta is károsodhat, és a károsodás egyik legnyilvánvalóbb elváltozása a vékonybél bakteriális pullulációja (angolul Small Intestine Bacterial Overgrowth: SIBO). A SIBO-t a vastagbélben élő baktériumok vékonybélbe történő vándorlása okozza. A károsodást fő oka az, hogy ezek a baktériumok a vékonybélben olyan mértékben szaporodnak el, amit ez a bélszakasz nem képes elviselni. A SIBO megjelenését elősegítő tényezők között szerepelnek:

  • az emésztőrendszer anatómiájának változása (műtéti beavatkozások, divertikulák-öblösödések- stb. eredményei);
  • a bél motilitásának változásai (a falak összehúzódásának módja);
  • csökkent vagy hiányos a gyomorsav szekréciója (beleértve a gyógyszeres kezelést is);
  • öregedés;
  • krónikus májbetegség;
  • cisztás fibrózis, ami főként genetikai eredetű.

A SIBO leggyakrabban előforduló tünetei közé tartozik a puffadás, felfúvódás, valamint a hasi fájdalom. Speciális antibiotikumokkal és probiotikus alapú termékekkel történő kezelése szinte minden esetben megszünteti a problémát.
Ezzel kapcsolatban az amerikai Augusta Egyetem tanulmánya nem szisztémás rifaximin és a szisztémás antibiotikumok alkalmazását ajánlja. Ugyanakkor kitér arra is, hogy a legjobb terápia megtalálásához további klinikai vizsgálatok szükségesek.

Kapcsolat az IBS-el

Funkcionális betegségnek tartják az irritábilis bél szindrómát (IBS), azonban egyes vélemények szerint ez nincs teljesen így. A Los Angeles-i Cedars-Sinai Medical Center publikációja leírja, hogy az IBS és a SIBO összefonódott. A SIBO és a bélflóra diszbiózis más formái valószínűleg felelősek az IBS-ben szenvedő betegek egy részénél jelentkező egyes tünetekért. Éppen ezért a SIBO megszüntetése segíthet az IBS kezelésében. Hozzáteszik ugyanakkor, további kutatásokra van szükség a hatékonyság meghatározásához.

Gyógynövényekkel a vékonybél egészségéért

A vékonybélnek, ahogy az emésztőrendszer többi részének is, a leggyakrabban előforduló betegségei irritációval, gyulladással járnak. Szemben az erre használt kemikáliákkal a természetes gyógymódok, és főképpen a gyógynövényes terápiák nagy előnye, hogy nincsen vagy csak enyhe a mellékhatásuk. Természetesen, ez csak akkor igaz, ha nem vagyunk allergiások az adott növényre, vagy nem lépjük túl a meghatározott adagolást. Igaz, a szintetikus gyulladáscsökkentők hatásai szinte azonnaliak, viszont nem is tartanak tovább pár óránál. Ezzel szemben a gyógynövények lassabban hatnak, de jótékony hatásaik rendszerint tartósabbak. Arról se feledkezzünk meg, hogy a gyógynövények legtöbbször különféle vitaminokat és antioxidánsokat is tartalmazhatnak, ellentétben a szintetikus pirulákkal. Ismerjünk meg közelebbről pár gyulladáscsökkentő gyógynövényt.

  • Ördögkarom: igen hatékony, főleg a különösen erős fájdalmat és gyulladást okozó problémák esetén. Ilyenek például a különféle bélgyulladások beleértve a vékonybelet, valamint az osteoatritis, a rheumatoid arthritis, a hátfájás, a nyaki fejfájás, zúzódások, isiász, ízületi gyulladás, arthrosis. Az ördögkarom gumói bővelkednek prokumbidban, és harpagozidokban ezeknek tudható be a növény fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatása.
  • Réti legyezőfű: gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító és lázcsillapító hatású, mivel meggátolja a fájdalomért és a szövetek gyulladásos folyamatáért felelős prosztaglandinok (PGE2) szintézisét. A szintetikus gyulladáscsökkentő gyógyszerekkel ellentétben a réti legyezőfűnek nincs gyomorizgató hatása, ezért gyomorhurut, vagy fekély esetén is nyugodtan alkalmazható. A növényben található nyák jelenléte védelmet nyújt a bél nyálkahártyája számára, így képes csökkenteni a gyomor falainak görcseit és eróziós folyamatait. Ezen kívül alkalmas a láz csillapítására, valamint az arthrosis, reumás ízületi gyulladás, ízületi fájdalom, fogfájás, hát- és nyaki fájdalom enyhítésére.
  • Mályva: lágyító, és gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkezik. A növény, főként virágai és levelei, bővelkednek nyákokban: ez a szervezet összes lágy szövetére jótékony, védő, nyugtató hatást gyakorol. Tulajdonképpen a mályva hatóanyagai a bél nyálkahártyáját viszkózus anyaggal vonják be, ezáltal megvédik az irritáló hatásokkal szemben.
  • Aloe vera: jótékonyan hat a bél különféle problémáira, mint a gyomorhurut, a vastagbélgyulladás, az irritábilis bél szindróma (IBS), a fekélyek, valamint a nyálkahártya bármilyen gyulladása.

Vitaminok szerepe

Szervezetünknek folyamatosan szüksége van vitaminokra. Jellemzően mégis akkor ügyelünk rendszeres, és megfelelő mennyiségű bevitelükre, ha valamilyen betegségtől szenvedünk. De, inkább ne jussunk el idáig, és biztosítsuk folyamatosan szervezetünk számára a szükséges vitaminadagot. Ha mégis utolért valamilyen gyulladásos megbetegedés, akkor fogyasszunk nagyobb mennyiségű C-vitamint!  

https://journals.lww.com/ctg/Fulltext/2019/10000/Small_Intestinal_Bacterial_Overgrowth__Clinical.2.aspx
https://www.hindawi.com/journals/grp/2013/702536/
https://www.frontiersin.org/articles/10.3389/fpsyt.2020.00664/full